A hidak története számos fordulatban bővelkedik, mivel nem kizárólag a fejlődés jellemezte az építőipar és azon belül a hidászat történetét. A tudás egy része gyakran hosszú-hosszú évszázadokra feledésbe merült.
Hídépítés az ókorban és a középkorban
A mezőgazdasági forradalom előtti korban az ember először a természet által létrehozott képződményeket használta hídként (kidőlt farönk, vízfolyás fölé nyúló szikla stb.).Később elkezdte utánozni ezeket a képződményeket, így például a fatörzsekből gerendahidakat alkotott vagy felfüggesztett faágakból kötélhidakat (inka kötélhidak).
Az ókorban a hidakat mérnökök tervezték tapasztalati úton fából, égetett téglából és kövekből. A kisebb nyílásokat gerendahidakkal, a nagyobbakat boltozott szerkezetekkel hidalták át. Az ókori rómaiak ismerték a betont, de a beton használatának ismerete évszázadokra feledésbe merült birodalmuk bukása után.
A hídépítés fejlődése a középkorban keletre tevődött át. Az ókori hidakhoz hasonló jelentőségű műtárgyakat nem építettek kevés kivételtől eltekintve, ilyen például Prága nevezetessége, a bejegyzés borítóképén is látható Károly-híd. A keleti országokban viszont, így Indiában, Kínában vagy Japánban egyre karcsúbb, egyre nagyobb nyílást áthidaló boltozott szerkezetek voltak a jellemzőek.
Ipari forradalom és a hidászat
Az ipari forradalom hozta el az építéstechnológia fejlődését a hidászatban. Megjelent a matematikai számításokon alapuló tervezés, illetve a vas- és az acélszerkezet felhasználása: 1849-ben adták át Magyarország első Duna-hídját, mai nevén a Széchenyi lánchidat, ahol jelentős mennyiségű, 2146 tonna vasanyagot használtak fel építéskor.
A 18. század második felében újra felfedezték a betont, az 1880-as évektől pedig megjelentek a betonba ágyazott acélbetétek, azaz a vasbeton, ahol a beton és az acél kedvező tulajdonságait ötvözték (a beton a nyomásnak ellenáll, az acélbetét pedig a húzással szemben ellenálló).
A vasúti hídépítés rövid története
A vasúti hidak története a 19. század közepétől a kő- és téglaanyagok mellett a nagyobb nyílástartományokban fából épült hidakkal kezdődött, amiket a 19. és a 20. század fordulóján felváltottak a vashidak, majd az acélszerkezetű műtárgyak. A 20. században elterjedtek a vasbetonszerkezetű hidak a kisebb nyílástartományokban a MÁV-vonalain (sínbetétes-, köracélbetétes lemezhidak, vasbetonszerkezetű kerethidak).
Szöveg forrása: Dr. Iványi Miklós Hídépítés című jegyzete alapján
Borítókép: a prágai Károly-híd (Forrás: Pixabay.com)