Kéthéjú falakról akkor beszélhetünk, amikor a felszerkezet külső felületéttől légréssel választjuk el a burkolatot, illetve a homlokzatképző építőanyagot, ami nem csak a homlokzati hőszigetelés, de a nedvességvándorlás szempontjából is előnyös. Ez gyakori módszer utólagos külső szigetelések alkalmazásánál, amikor a sérülékeny hőszigetelő anyag elé építenek még egy védőréteget.
Előzmények
A rendszerváltásig a magyarországi épületek elsöprő többsége hagyományos, tömör téglafalakkal készült, vagy – mint a panelházak – olyan vasbetonból, amin nem volt külső hőszigetelő réteg. Ezek hőtechnikai szempontból nem képesek teljesíteni a korszerű, energiahatékony épületgazdálkodás feltételeit. A téglafalak ugyan jó hővezetők, de rossz hőszigetelő falazati rendszerek, ezért elterjedtek a homlokzati hőszigetelés utólagos kialakítására módszerek hazánkban is, így a kéthéjú falazatok alkalmazása teret nyert.
Kéthéjú falazatok
Az ilyen módon kialakított homlokzat megvédi a falakat a napsugárzástól, csökkenti az épület hőterhelését a nyári időszakokban, így a falazat hőcsillapítása jobb, mint egy hagyományos egyrétegű falazaté. A kéthéjú falak alkalmazása télen pedig azért előnyös, mert csökkentik a szerkezet hűtőhatását.
Az épületfizikában ezt a jelenséget a külső hőátadási tényező csökkentésével fejezzük ki. Kószó József Családi házak 9. című könyve szerint nagyjából 5 százalékkal javulnak hőátbocsátási tényező (U) értékei is, miután kéthéjú szerkezet külső felülete jellemzően szárazabb. Ennek az az oka, hogy a külső burkolat a csapóesőtől, de télen a havazástól kedvezőtlen hatásaitól is megvédi a falfelületet.
Légrés
A nedvességvándorlás szempontjából a két héj között kialakított légrés azért kedvező, mert így a falazat külső felületét nem kell külön vízzáró vagy víztaszító réteggel ellátni. A falazat légrésen keresztül „lélegzik”, ezért a pára a magasabb koncentrációjú térből az alacsonyabb koncentrációjú tér felé akadálymentesen áramlik.
A légréteg szélessége a külső rétegnek minimum a fele, vastagsága pedig legkevesebb 2-3 centiméter, mivel így biztosított a folyamatos szellőzés.
Szellőztetés
A szellőzést vagy a pince irányából, vagy az árnyékosabb épületrész felől biztosítsuk. Ha növekszik a szellőztetés intenzitása, akkor a belülről kifelé tartó pára nem a belső felületeken csapódik le, így az szárazon tarható. Ez azonban kedvezőtlen az épület hőháztartása szempontjából. Ilyen módon télen túl sok hőt szállít el a belső falfelülettől, nyáron viszont meleget juttat a homlokzat mögé.
A bejegyzés Kószó József – Családi ház 9. című könyve felhasználásával készült.
Borítókép forrása: Wikimédia.org
5